Passzív szellőzésről, passzív szellőző rendszerekről akkor beszélünk, amikor a szellőző rendszernek legalább egy eleme megvan a lakásban, de annak működése nem a lakás szellőző levegő igényétől függ, hanem egyéb hatásoktól.
Például légbevezetők vannak a lakásban, de ventilátor nincs, mert azt tiltja a GMBSZ (Gáz Műszaki Biztonsági Szabályzat) a lakásban található kéményes gázkészülék miatt. Így a légbevezetők szabályozzák a belépő levegő mennyiségét, attól függően, hogy mennyi a levegő páratartalma, de az elszívást nem ventilátor, hanem a gázkazán kéménye végzi, teljesen függetlenül a lakás levegőjének szellőzési igényétől. Akkor van elszívás, ha bekapcsol a kazán.
Aztán azt is passzív rendszernek nevezhetjük, ha van WC ventilátor amit villanykapcsolóval vezérlünk. Ebben az esetben van elszívás, de annak sem ideje, sem időtartama nem függ például a lakás levegőjének páratartalmától, hanem kizárólag a lakók WC használata fogja befolyásolni. Valamint azt is fontos tudni, hogy ezek a kis axiális WC ventilátorok lakásszellőztetésre alkalmatlanok. Sem a teljesítményük, sem a működésük módja nem teszi lehetővé, hogy egy lakás szellőzését megoldjuk velük, még megfelelő (pl. higrosztáttal történő) vezérlés esetén sem. Ezeket a készülékeket arra fejlesztették ki, hogy egy néhány m2 alapterületű mellékhelyiség levegőjét egy maximum 50 cm hosszú csövön a fal egyik oldaláról a másikra fújják. Ennél többet feleslegesen várunk el tőlük.
Abban az esetben is passzív szellőzésről (de nem passzív szellőző rendszerről!) beszélünk, ha van a lakásban a Gázművek által előírt fali vagy ablakba épített légbevezető és kéményes gázkészülék. Így egy szabályozatlan szellőző nyíláson keresztül jut friss levegő a lakásba, mindig a kazán égési levegő utánpótlásának megfelelő mennyiségben.
Tehát a passzív szellőzésről és a passzív szellőzőrendszerekről biztosan állíthatjuk, hogy szabályozatlanságuk miatt nem alkalmasak megfelelő, energiatakarékos szellőzés biztosítására.
Még a viszonylag jól működő passzív szellőzés is bír saját korlátokkal. Ezek pedig a hirtelen nagy mennyiségben keletkező pára, amivel nem tud megbirkózni, és télen a mínusz tíz fok alatti kinti hőmérséklet, ami a hőhidakat annyira lehűti, hogy mindenképpen páralecsapódás következik be rajtuk, a passzív szellőzés ellenére is.